Tegnap este sikerült bemutatnom Ádámnak azt, amit már eddig is tudott, de még nem látott... tányérokkal a kezemben megbotlottam a szobában, a tányérokat összetörtem, majdnem a lábam is, de végül "csak" megcsattant a nagylábujjam; mivel nem tört el, szerencsére nincs szükségem gipszre, csak hát... a járásom most nem épp a legszexibb, bicegek. Hihetetlenül ügyes vagyok, megérdemelnék egy tapsot komolyan. : )
Ja, és mindezt pont azután, hogy megnéztük együtt a Titkot, és én elhatároztam, hogy mostantól megváltozom, nem hagyom, hogy ilyen dolgok történjenek velem... na erre 5 percre rá kiterülök a szobában. Vicces.
Ééééés az elektronikus felvételinek üzenem, hogy csipkedjék magukat az utolsó még fel nem dolgozott dokumentumom feldolgozásával, mert hihetetlenül IZGULOK már a pontjaim miatt. Köszi.
És most, hogy már eleget nyafogtam, megyek és alszom egyet.
n.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése