Rímek nélkül

halak ússzák magukat kövekké
a talpam alatt,
ez a sötét tenger
a lábaim alatt
hazáig ringat;

a fák közt,
augusztus egyik soha véget nem érő napján
csak arra gondolok,
hogy vagy,
és hogy ezek a halkavicsok,
amik most a talpam karmolják,
mint kóbor macskák fordított tappancsai,
egyszer majd behúzzák a körmük,
és akkor olyan puha lesz a föld,
hogy szívesen vetem majd meg
rajta ágyam,
és álmodni is ide járok majd,
mert itt senki sem lesz;
csak én és a gondolat,
hogy vagy.

n.

We are shinin'

Nagyon megijedtem ettől az egésztől, hirtelen valahogy nem is tudom igazán, mi lenne a legjobb.

Csendben voltam az utóbbi időben, pedig sok minden történt... De nincs kedvem sajnáltatni magam, úgyhogy ezt a témát most át is ugrom. Hopp.

Valahogy semmiről sem merek írni. Nem tudom, de félek az "én megmondtam, én előre megmondtam" megjegyzésektől, meg nagyon utálom, ha mások is tudják, hogyha valami nem sikerül... Mindenféle hülyeségeket álmodok a jövő évről, arról, milyen lesz ott nekem, ki fog szeretni, vagy hogy mennyire leszek egyedül egy tömött szobában, ahol mindenkinek van saját olvasólámpája, és ahol penészes a fal.
Na mindegy, ez most már ilyen. Az egész nyár egy nagy izgulás, semmit sem tudok biztosra, egyetlen napra sem tudok megnyugodni teljesen, hát ez van.

És lehet, hogy az is benne van a dologban, hogy reménytelenül szeretek szerelmes lenni, de ma, mikor itt voltál, megállás nélkül 'heaven is a place on earth with you'-t dúdoltam. Ah, nagyon jó, hogy vagy. És hogy ilyen hihetetlenül türelmes vagy még akkoris, mikor kezelhetetlenül szomorú vagyok egy hülyeség miatt. : )

Ezek még régebbi képek, de csal valahogy most jutottam el odáig, hogy feltöltsem őket. Szeretem őket. Köszönjük, Anita. 
És ha már fotók, akkor itt van még egy, ez nem olyan régi. Az új profilképem, haha.

n.