Seiten

Rímek nélkül

2012. augusztus 18., szombat

halak ússzák magukat kövekké
a talpam alatt,
ez a sötét tenger
a lábaim alatt
hazáig ringat;


a fák közt,
augusztus egyik soha véget nem érő napján

csak arra gondolok,
hogy vagy,
és hogy ezek a halkavicsok,

amik most a talpam karmolják,
mint kóbor macskák fordított tappancsai,
egyszer majd behúzzák a körmük,
és akkor olyan puha lesz a föld,
hogy szívesen vetem majd meg
rajta ágyam,
és álmodni is ide járok majd,
mert itt senki sem lesz;
csak én és a gondolat,
hogy vagy.


n.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

 
© Design by Neat Design Corner