I.

Igazából tényleg fogalmam sincs, miért akarok ennyire beszélni, miért akarom ennyire elmondani a gondolataimat, miért akarom, hogy valaki meghallgasson... mikor igazából nincs is mit mondanom.
Egy azúrlepke elhintette ennek a gondolatnak a magját a fejemben az éjjel, és azóta ezen kattog az agyam.  Megosztani, hogy odafigyeljenek, aztán meg elbújni, mert figyelnek. 

Annyira hihetetlenül hülye vagyok.
__________________________

nyakam köré tekeredett

ez a narancssárga féléjszaka,

hogy a csillagokat innen
nem igazán látni soha,
és mikor kívánnál,
csak csillagpótló
függönyös ablakokba botlik vágyad,
sötét ajkad egy ilyen éjszakán
csöndre inti ágyad,

ma ez a vihar egészen a
bugyraidba sodor,
és te nem tudod az utat
vissza,
míg alszol, az ördög az álmaid issza,
reszket a szemed a pillák alatt,
múlni vágynál,
egy kopott fényű ablakra kacsintva
lopva azt kívánom,
bárcsak
látnál.

n.