Seiten

2012. október 29., hétfő


tudom, hogy már egy hónapja nem írtam, de töredelmesen bevallom, hogy nagyon nem tudom, miről kellene, és különben sem, meg egyébként sem, meg minek is és a többi.

majd.

n.

A látszat csal.

2012. október 1., hétfő

Ez nem egy eltévedt The Scarlet Diaries-es poszt. ;)

Mióta elmesélted az álmod, nem tudok másra gondolni, csak arra a kiállításra, a tiedre, ami tudom, hogy egyszer majd valóra is válik; arra, ahogy észreveszlek, és arra, ahogy újra beléd szeretek. Miközben  beszélgetünk, csak nézlek, és nem jutok szóhoz. Látom magunkat, ahogy ebédelünk, és ahogy mesélünk egymásnak az életünkről; arról, amiben már olyan régen nem vagyunk ott egymásnak. És hogy minden sikerült, amire vágytunk, de az egész... valahogy... üres a másik nélkül. 
Ez az álom valahogy hatalmas hatással volt rám, mint egy film, amit azóta újra és újra lejátszok a fejemben. Látom a lakásod, az ezüst autód, szinte érzem az illatod, remeg a hangom, ahogy beszélek hozzád, zavarban vagyok, lenyűgözöl; így képzelem.

Mindezt annyira szeretném. Csak a kiállításon egyedül szeretnék állni a színpad előtt, nem mással. Egyedül, büszkén, tudva, hogy te lépsz oda fel pár perc múlva és boldogan azért, amiért szeretsz.

Most nem tudom levakarni magamról a mosolyt. Olyan, olyan, olyan jó így! :)

Ezt pedig azért, hogy lásd, én hogyan képzeltem el magam azok alapján, amiket mondtál:



n.
 
© Design by Neat Design Corner