bújócskáztunk,
te lekapcsoltad a villanyt,
és látod, elsötétült a hold is,
mert úgy akartad,
most meg sebesre martad
a szívemet ezzel a csenddel,
mert figyellek,
de mozdulatlanul menekülsz,
a kék hintán csendben, nyugodtan ülsz,
mert tudod,
hiába futnál,
hangos szíved elárulna,
bármerre is
bújnál.
n.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése