… vagy gondolatgyár és csendraktár? Néha nem tudom, melyik vagyok.
Néhány egyedül eltöltött nap után az ember rájön, hogy néha nem is olyan rossz kettesben maradni a gondolataival, csukott szemmel, csöndben rájönni, mi az, amit máshogy kellene, hogy mennyi minden és mindenki hiányzik, hogy mit csinál rosszul… És ahogy ezen merengtem, úgy döntöttem, ma nincs kedvem veszíteni. Ma inkább csendraktár leszek, ahova hosszú, boldog csendek járnak pihenni, és ahonnan még senki sem tért vissza, még én sem.
n.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése