Seiten

Hazug ablakok

2014. február 3., hétfő

Hosszúra nyúlik ez az álom, én itt ragadtam, ablakok mögé zárva, és bár innen rálátok az egész világra, mégsem ér az egész semmit sem. Hazudnak a fák, hazudik az olvadó hó a szemközti tetőn, hazudik az a sárgafényű autó ott a távolban, hazudnak az ébren alvók, az alvajárók, a lámpafénynél szeretkezők, az épp hosszan imádkozók, a mai utolsó cigarettájukat szívók, a tegnap még férjek, ma már szeretők, a rossz kedvüket alkohollal gyógyítók, és azok is, akik épp igazat mondanak. 

A kisvárosi éjjel csendjéből hazug, fertőző némaság csorog az utcára; narancsra festi az éjszakát, és kéretlenül velem marad az ágyamban, amíg el nem alszom.

És csend.

n.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

 
© Design by Neat Design Corner