Reggel

úgy fekszel, mintha törne a szél,
derekadon csillog az éjjeli por,
hajnalban tenyereddel takarózol;
valaki itt járt, és te ma is elkéstél.

ágyad álmok gyáva reinkarnációja,
suttogsz, hogy ne sírjanak a párnák,
eltűnsz, mert keresnek,
és ha keresnek, akkor el kell tűnni,
és mikor bágyadt szemed
csillagokat keres,
mint egy gyerek, úgy kezdesz pityeregni,
mert a reggeli zajban már
sehol sem találod, ki voltál.

n.