betűk hullottak ki az ujjaim közül, éles sziklákhoz verődtek, vergődtek a halálért, majd értük jött a csend, a hosszú, sötét csend.
még sírni sem volt idejük.
betűk, amelyeket sosem írtam le, és amelyeket most már örökre elmosott a sáros víz.
n.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése